A tüdőfű – magyarul gyakran pettyegetett tüdőfű vagy orvosi tüdőfű – Európa árnyas lomberdeinek kedvelt vadvirága, amely egyaránt dísznövény, mézelő, és évszázadok óta nagy becsben tartott népi gyógynövény. Az évelő a borágófélék családjába tartozik, közepes termetű, bokros tövű növény, amely gyöktörzsével terjed. Jellemzően árnyékos, félárnyékos, jó vízelvezetésű és humuszban gazdag talajban érzi jól magát, de a vadonban gyakran találkozhatunk vele erdők aljnövényzetében.

Miért hívják tüdőfűnek?

A növény névadása a latin pulmo (tüdő) szóból ered; régóta úgy vélték, hogy a növény levelein látható fehér foltok a beteg tüdőre emlékeztetnek, ezért gyógyhatást tulajdonítottak nekik. A pettyegetett levelek díszítő értéke ma is vonzó: hosszúkás, ovális levelei fehér pettyekkel tarkítottak. A tüdőfű virágai bogernyőben nyílnak és színük érdekes változáson megy át: a bimbók rózsaszínűek, majd kék vagy lilás színűre váltanak. A virágváltásról egy szép legenda is szól: az angol elnevezés („Virgin Mary’s tears”) arra utal, hogy a leveleken látható pettyek a Szűz Mária könnyeire, a virágok pedig a Mária szemeiből hulló könnyek vörös és kék árnyalataira emlékeztetnek.

A tüdőfű története és népi hagyománya

Már a középkorban is orvosi tüdőfű néven gyűjtötték; a népi gyógyászatban a növény „a tüdő bajainak ellenszere” volt. Hazánkban számos népi név utal használatára, többek között méhvirág, tüdőír, dongófű. A néphit szerint a növények külleme gyakran utal a gyógyhatásra; így a foltos levél a beteg tüdőt jelképezte.

A gyógynövény-forgalmazók korábban herba pulmonariae néven árulták a szárított leveleket. A teával szemben ma már óvatosságra intenek: a levelek pirrolizidin-alkaloidokat tartalmazhatnak, ezért hosszú távú fogyasztása májkárosító lehet. A Zöldszerész honlapja is kiemeli, hogy a tüdőfű teát régen tüdőbaj, köhögés, hurut és más légzőszervi betegségek esetén használták, valamint szem- és bőrborogatásként is, de a növény ma már nincs benne a magyar gyógyszerkönyvben és tartós fogyasztása nem javasolt.

Népi felhasználások és hatóanyagok

• Mucilagines (nyálkaanyagok) – A tüdőfű nyálkatartalma miatt köhögéscsillapító és emolliens hatású lehet. A PFAF adatbázis szerint a levelek és virágos hajtások astringens, demulcens, diuretikus és enyhén expektoráns hatásúak.

• Allantoin – A Gyógyír Tanya oldal kiemeli, hogy a növény legfontosabb hatóanyaga az allantoin, amely nedvesítő és keratolitikus hatású, gyorsítja a sebek gyógyulását és gyulladásgátló.

• Flavonoidok és kovasavszármazékok – A levelek kempferolt, kvercetint és más flavonoidokat, valamint kovasavszármazékokat tartalmaznak.

Összegzés

A tüdőfű népi gyógyászati hírnevét foltos leveleinek és nyálkás, allantoinban gazdag hajtásainak köszönheti. Ma már elsősorban dísznövényként tekintünk rá; a belsőleges fogyasztásra szánt készítmények, teák és tinktúrák használatát óvatosság és orvosi konzultáció mellett javasolják, mivel a növény pirrolizidin-alkaloidokat tartalmazhat.